APRÓ TITKOK

...avagy a boldogság nyomában.

Amerika. Kertváros. Napjainkban. Ugye ismerős? Ez a déjà-vu érzés sokszor elurlakodhat az emberen a film nézése közben. Hisz az utóbbi években kisebb és nagyobb filmek tucatjai készültek e környék lakóinak életét, mindennapjait vagy épp nem-mindennapjait boncolgatva. Aztán még egy tévésorozat is elkészült, hogy többé kevéssé sikeresen "betetőzze" a témát. Többé: mert ettől a sorozattól kezdve lassan kezd a könyökömön kijönni az amcsi kertváros egész problémaköre... és kevéssé: mert ahogy a filmek még mindig képesek bebizonyítani, igenis lehet újat mutatni olykor, de az a bizonyos sorozat sz'tem erre kevéssé képes (persze biztos van akinek igen). Röviden összefoglalva, az Apró titkok is kertvárosban gyötrődő embererekről szól, akik bezárva érzik magukat, számukra idegen emberek közé. Sarah (Kate Winslet) számára is idegen az összes ún. tipikus anyuka a játszótéren, de tulajdonképpen még saját kislánya és a férje is. Aztán belép a képbe  többi anyuka titkos fantáziáinak tárgya, a Bálkirály, azaz Brad és Sarah azon kapja magát, hogy vonzódik a férfihoz. Bradet is meglepi a tény, hogy felesége tökéletes idomai ellenére nem hagyja hidegen Sarah. Egyre több időt töltenek gyerekeikkel a strandon... aztán a plátói vonzalomból testi kapcsolat lesz és felmerül a kérdés, vajon hová is tart ez az egész, mit csinálunk mi ketten tulajdonképpen? Főhőseink e ponton egy nagy romantikus pillanat hevének engedve elhatározzák, hogy megszöknek, de a sors persze közbeszól és ők is belátják, hogy mindez milyen értelmetlen...
A Little Children legnagyobb és egyben igazán átütő ereje a színészekben rejlik. Első sorban az ötödik Oscar-jelölését begyűjtő Kate Winslet-et és a két tündéri gyermeket emelném ki. Nem szeretném a gyerekszínészek szót használni, met annyira aranyosak és őszinték, amennyire minden gyerekszínésznek lennie kellene. Olyan kevés ilyet látni a vásznon, pl. Dakota "Malac a pácban" Fanning egyenesen elbújhat e két gyerkőc mögött (ami azt illeti, még a saját húga mögött is), de legfőképp kis kedvencem, Abigail "Little Miss Sunshine" Breslin mögött.
A cím magyar fordítása annak ellenére nem tetszik, hogy tulajdonképpen semmi kivetnivaló nincs benne. Hisz jobban hangzik, mint egy szó szerinti fordítás, és így is érezhetünk némi felhangot benne, de mégis... van némi definiálhatatlan ellenérzés bennem... Todd Field előző filmje például egyszerű és egyértelműen lefordítható címe miatt magyaul is A halószobában lehetett. (Az ilyesfajta címadásokért nagyon tudok lelkesedni! pl. tetszene egy olyan cím is, mint Az irodában, A hintaszékben vagy A szekrényben is :-)
Szóval... még egy picit a színészekről, azaz e film fő mozgatórugóiról. Egyik nagy kedvencem, Kate Winslet most sem okoz csalódást... az akadémia nekem annál nagyobbat okozott két éve, mikor nem adott neki szobrot az Egy makulátlan elme örök ragyogásában nyújtott frenetikusan, zseniálisan őrült alakításáért... idén meg nem is siránkozhatok, mert minden bizonnyal minden idők egyik legjobb "gonosz" :-) színésznője, azaz Helen Mirren lesz a győztes.

Sajnos attól tartok, hogy a Ronnie-t játszó Jackie Earle Haley sem indul jobb esélyekkel, mert az akadémia is valszeg a ripacs eddimörfi sokadik

visszakapaszkodási kísérletét fogja inkább támogatni... pedig azt kell hogy mondjam, mind a négy másik jelölt sokkal-sokkal-sokkal jobban megérdemelné a díjat mint a beverly hills-i bölcsek kövére.
Tehát a perverz, illetve pedofil ugyebár, Ronnie mellett felbukkan még a filmben az ellene hajtóvadászatot, pontosaban ellenkampányt (vagy minek is nevezzem) folytató Noah Emmerich is, akit én legutóbb a Beyond Borders-ben láttam, mellesleg ott is, itt is remekelt.
Jennifer Connelly csodaszép, Patrick Wilson, azaz Brad feleségeként, és itt némileg többet is tesz hozzá szerepéhez, mint tette azt a Véres

gyémántban. A Brad-et játszó Patrick Wilson is egészen kiváló, akárcsak a Cukorfalatban, csak azt sajnálom, hogy ama film első néhány perce óta nem láttam szemüvegben. Nagyon jól állt neki! Aztán még megemlíteném Ronnie mamáját (Phyllis Somerville) is, aki szintén viszonyleg kis szerepe ellenére nemcsakhogy meghatározó karakter a történetben, de igazán "üde" színfoltja a filmnek. Aki a saját halála után, egyetlen árva mondatot üzen a fiának: Légy jó fiú! Csakhogy...

Egy történetorientált film, melyben mégis a színészi alakítások érdemlik a legnagyobb figyelmet és elismerést.
Szerintem: 80%!