Ez már valami!
Bevallom őszintén eleinte nem rajongtam az Ocean’s filmekért. Ennek három legfőbb oka igen egyszerűen összefoglalható: George Clooney, dzsúliaroberc és Catherine Zeta-Jones. Azonban a második rész kapcsán Vincent Cassell neve hallatán már felcsillant a szemem, így most, nem sokkal a harmadik epizód előtt úgy döntöttem mégiscsak legyűröm az első két filmet. Tulajdonképpen tetszett is, bár a magam részéről még mindig inkább a Neil Jordan féle A jó rabló című Nick Nolte főszereplésével készült mozinak vagyok inkább rajongója. Talán ezzel magyarázható miért tetszett nekem annyira nagyon e legutóbbi rész. Meg hát persze azzal, hogy ez a rész teljesen JR és CZJ mentes. Az első két rész alatt találtam magamnak jó pár kedvenc szereplőt, akiket a forgatókönyv ugyan még mindig háttérbe szorít Mr. Pitt és Clooney mögött, mégis, egyre több teret kapnak. Jack Geller… izé… akarom mondani Reuben
Tishkoff egyenesen az egész történet kiindulópontját adja, a sátáni Willie Bank (Al Pacino :-) kisemmizett és így élet-halál közt lebegő üzlettársaként. Bank jobbkezét Ellen Barkin alakítja és mellette ezúttal Matt Damonnak is nagyobb szerep jut, műorral, csábítóként.
Tetszett, hogy a történet Európa után ismét visszatért a jó öreg bűnös városba, Las Vegasba, és főképp az, hogy A jó rablóhoz hasonlóan, a legnagyobb veszteség a kaszinóban éri Banket. Persze Soderbergh a régi hagyományokhoz is hű maradt, és ha már annyi gyémánt is ott hever, azt is jó kezekben szeretné tudni, így csapatunk egyúttal azt is meglovasítja. Mindeközben pedig poén-poén hátán, ráadásul történetünk még egy mexikói szállal is bővül, egy kis munkáslázadás a (cinkelt) kockagyárban csak tovább színesíti a kalandot.
Szóval akármennyire is sikk az utóbbi néhány évben a harmadik részeken fanyalogni, szerintem Ocean’s-ék kalandja igenis megáll a lábán. Sőt! Ezek után én szeretnék folytatást!
Szerintem: 85%
Write a comment