ESTE

... az elmúlásról, megbánásról, családról, barátságról és szerelemről.

Végre hozzánk is elérkezett Koltai Lajos második rendezése, melyet híre már jócskán megelőzött, így mondhatom, nehéz nagy elvárások nélkül beülni rá. Nem is szándékoztam. Tudtam, hogy nem csalódhatok a két legjobb magyar operatőr közös munkájában.
Az eredmény elsőre olyan, mintha a Volver és a Nagy hal keverékét látnánk, jóval konszolidáltabb színvilággal, ne nem kevésbé szemkápráztató látvánnyal. Ez utóbbinak legszembetűnőbbjellemzője a kettősség. A jelen szürkesége, ahol Ann a halálos ágyán fekszik, lányai pedig értelmetlennek tűnő félmondatain rágódnak, és a múlt színes világa, Ann fiatalsága, mely legjobb barátnője esküvője alkalmával tárul fel előttünk.
Ahogy azt mindenhol olvasni lehet, napjaink legjobb színésznői tűnnek fel a filmben kisebb nagyobb szerepekben, közülük én Toni Collette-t (Nina) és Claire Danes-t (a fiatal Ann) emelném ki, valamint persze említésre mélltó a nők mellett szintén fontos szerepet játszó Patrick Wilson (Harris, Lila és Ann nagy szerelme) és a hálásabb, nomeg valamivel nagyobb szerepet kapó Hugh Dancy is.

Bár az eredeti regényt nem olvastam, mégis csodaszép film kerekedett belőle, melyből egyetlen dolgot mindenképp érdemes örökre megszívlelni: Nem létezik olyan, hogy hiba, elrontott döntés... csak egy picit kell belegondolni, és mindenki értheti, miről is szól... az örök igazság: ha majd egyszer visszatekintünk, ne azon rágódjunk mit kellett volna, mi lehetett volna...

Szerintem: 90%