A MÁSIK ÉN

A bosszú börtönében

 

Abszolút elvárások nélkül ültem be minden idők egyik legjobb filmrendezője, Neil Jordan legújabb filmjére. Elvárások nélkül. A jó értelemben. Tőle, már megszoktam azt, hogy hihetelen jó érzékkel készíti filmjeit és témáválasztástól függetlenül, minden alkotásával le tud nyűgözni. Tette ezt legutóbb a Reggeli a Plútón című filmben, de engem legesleginkább a Nem vagyunk mi angyalok című filmjével varázsolt örökre a rajongójává. Legújabb filmjének főszerepét ezúttal a Taxisofőr egykori kis védence, az immár két Oscar-díjas színésznővé cseperedett Jodie Foster játssza. Megkockáztatom, ez Foster élete legjobb alakítása. Persze nem láttam még mindet, de az Oscar-díat érdemlőeket mindenképp felülmúlja, s annak ellenére, hogy nem pártolom a sokadik díjazásokat az Oscar-on, mégis úgy vélem, Jodie "simán" vihetné a harmadikat is, mert rettentően rászolgált. (De a film férfi főszereplője, Terrence Howard úgyszintén megérdemelné a díjat.) Kezdve azzal, hogy szerencsés arcberendezésének köszönhetően bárkivé át tud lényegülni, és mi egy percig sem kételkedünk abban, hogy igen ő Iris, a tiniprosti, Nell Kellty, vagy épp Anna Leonowens, és most pedig Erica Bain, a rádiós. A film, ahogy azt a cím is elárulja, Erica lelkének sötét, ha úgy tetszik halott oldalát mutatja be. Hisz a brutális támadásban nem csak kedvese, de ő maga is meghalt, még ha fizikailag nem is. A szinte lehetetlenül lassú és körülményes rendőrségi bürokráciába beleunva úgy dönt, kezébe veszi a dolgot, hogy a gyilkosokat végre ott tudhassa ahová azok valók... jó mélyen a föld alatt. Felmerül a kérdés, helyes-e amit tesz? Vagy inkább elítélendő? Erre a válasz mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva, hisz ha tudjuk is, hogy ölni bűn, mégis, csak kicsit gondoljunk bele abba, amibe még belegondolni is fáj. Mit tennél a helyében?

Bárkinél elszakadhat az utolsó cérnaszál, ami még a valósághoz köt. A bosszú nem megoldás, a csendes szenvedés sem, egy vagyon költeni pszichodokikra, hogy kikúráljanak, annak sincs értelme, de egyszerűen túltenni magad rajta, az sem lehetséges. Mi marad hát? A remény, hogy vannak igaz barátaid, családod, vagy ha egyedül vagy... akkor ott a másik éned.

Egyértelműen 100%!!!

Write a comment

Comments: 0