TINTASZÍV

Olvasni jó dolog!

Világ életemben imádtam a fantasy filmeket. A Végtelen történet volt az első és a mai napig a legnagyobb kedvenc e téren. Aztán jött a Gyűrűk ura és ez az egész nagy felhajtás körülötte annyira elvette a kedvem tőle, hogy a mai napig nem néztem meg. És nem is fogom. De ettől függetlenül rendíthetetlenül imádom a műfajt. Legutóbbi kedvencem a Csillagpor egy-az-egyben tökéletes példája a műfajnak és elmondhatom, újabb nagy kedvencre leltem, tökéletesen megírt történet, vicces mellékkarakterek, romantika, szerelem meg minden, ami kell. A Tintaszív kapcsán is bizakodva ültem be a moziba és tulajdonképp csalódnom nem is kellett. Brendan Fraser és Helen Mirren alakítása a film két legfőbb erénye, a Fraser lányát alakító kiscsaj illetve a szerepe viszont a film egyik gyenge lánccszeme. A film rendezője Iain Softley, aki korábban a K-Pax - Belső bolygó című filmet varázsolta a vászonra, Kevin Spacey-vel a főszerepben, aki - és ez aztán nem kis teljesítmény - még korábbi alakításait is fölülmúlta Prot szerepében. Csodálatos film a K-Pax, és pont ez a legfőbb indoka annak, hogy mindenképpen kíváncsi voltam a rendező legújabb filmjére. Ez lett a Tintaszív, ami ugyan a K-Pax színvonalát nem éri el, de hibái ellenére is az utóbbi évek fantasy-film dömpingjének élvonalába sorolható.

Szerintem: 80%